Elmarad...lassan minden elmarad a járvány miatt. Illetve nem csak miatta. Talán már korábbról ered, hogy némely fontos dolgok, csak úgy elmaradtak. Most elmarad a színház, elmarad a mozi, elmaradnak az esti séták, nem látjuk vagy csak ritkábban a rokonokat, nem utazunk külföldre a barátokhoz, ők sem jönnek haza a szülőkhöz és világot látni sem indulunk, hogy újabb csodákat fedezhessünk fel. Nem megyünk szomszédolni és most már a haverokkal sem ülünk be egy pofa sörre. Valahogy minden olyan gyorsan jött és mi mintha képtelen lennénk ennyire gyorsan alkalmazkodni a helyzethez, az új körülményekhez.

Elmarad.....a lehetőség arra, hogy leüljünk egy tea, egy kávé vagy egy pohár bor mellé beszélgetni...

Elmaradnak a beszélgetések is. A kommunikáció. A lehetőség arra, hogy leüljünk egy tea, egy kávé, egy capuccino, egy pohár bor mellé és beszélgessünk. Az életről. A problémákról, a megoldásokról, a jó és a rossz dolgokról. 

Fotó forrása: www.pxhere.com - William Bee fotója

....olyan pillanatokat teremtenek, amire majd emlékezni fogunk...

Bevásárláskor a polcon már a Mikulás kacsint ránk, pedig épp csak eltűntek a polcokról a mécsesek, a koszorúk. November közepén arra eszmélünk fel, hogy mire kettőt pislgunk máris itt van újra a Karácsony. És fogalmunk sincs, hogy ülünk majd egy asztalhoz, hogy ülünk majd le a Nagymamával és Nagypapával az ünnepi asztalhoz, a feldíszített fa köré, ha épp nem velünk él, hanem tőlünk távol és a vírus miatt védve Őket még csak meg sem ölelhetjük egymást. De legalább láthatjuk vagy beszélhetünk még velük és bizony ez is nagyon fontos! 

Fotó forrása: Öt órai teázók saját fotó 

Elmaradnak talán ezek a karácsonyi beszélgetések is. Amik felidézik azokat, akik már nincsenek velünk, vagy épp ellenkezőleg, olyan pillanatokat teremtenek, amire majd emlékezni fogunk. A bejgli ízére, illatára, a narancsos sült kacsára vagy a zselés szaloncukor ízére, a félresikerült ajándékcsomagolásra, a csillagszóró füstös illatára és pattogó sercegésére. 

....mert talán mikor lenne rá nagyobb szükség máskor, mint most....

Nem a helyzet valós vagy valótlan okát fejtegetem. Abszolút mértékben távol tartanám a blog minden sorát a politikától, bár elismerve, hogy életünknek szerves részét képezi és hatással is van rá. Inkább, csak mint mindig, ösztönösen, megpróbálom a dolgok naposabb oldalát nézni. Vagy legalábbis azt többet nézni, mint a borús oldalát. Tudatosan? Igen, kicsit tudatosan. Az egyetlen útnak látom hosszú ideje, hogy a világ alakulásának hullámvasútján ezt az "élet utazást" némileg megpróbálja az ember pozitívan végig élni az Őt ért és megoldandó problémákkal együtt. 

Úgyhogy tegyünk egy kísérletet arra vonatkozólag, hogy ha több nem is, legalább egy teázás erejéig beszélgessünk, kommunikáljunk, cseréljünk gondolatokat, érzéseket, ha kell vitázzunk, de hangos szó és ellenségeskedés nélkül, mert talán nincs is nagyobb szükség erre máskor, mint most :-)